A baloldal – a tudatalatti problémái 1982-05-13
Current language: Hungarian, list all talks in: Hungarian
The post is also available in: English, Spanish, German, French, Bulgarian, Czech, Greek, Finnish, Hindi, Italian, Lithuanian, Dutch, Polish, Portuguese, Romanian, Russian, Turkish, Chinese (Simplified), Chinese (Traditional).
[embed]https://vimeo.com/86939805[/embed]
A baloldal – a tudatalatti problémái 1982. május 13. Christchurch Hove, Brighton, Anglia
[Az első három percben hiányzik a hang.]
Jó kondicionáltságok. Ugyanígy az embernek lehetnek jó szokásai vagy rossz szokásai. Bár a szokások gátolják vagy megakadályozzák a felemelkedést, segíthetnek az egyensúly kialakulásában is. A kondicionáltság az anyagtól származik, mellyel nap mint nap foglalkozunk. Amikor az ember látja az anyagot, a hatalma alá akarja azt hajtani, a saját céljaira akarja ezt az anyagot fölhasználni. Átalakítja az anyag formáját saját céljainak megfelelően. Elkezd hozzászokni az anyag használatához, mint a kényelem forrásához, mint egy segédeszközhöz, vagy mint az élet vezérfonalához. Minél inkább kötődik az ember az anyaghoz, annál inkább elveszíti spontaneitását, mivel az élettelennel foglakozik. Az anyaggal csak akkor foglalkozunk, amikor már élettelen.
Amikor még él, nem annyira érdekel bennünket. Az anyag érzéketkensége rögzül bennünk, amikor elkezdjük azt a saját céljainkra fölhasználni. De máskülönben hogyan tudnánk létezni? Ezt a kérdést föltehetik az emberek. Ha Isten megadta nekünk ezeket az anyagi dolgokat, és ezek arra valók, hogy használjuk őket, akkor mégsem szabad használnunk őket? És nem szabadna örömünket lelnünk bennük? De nem találunk örömöt bennük. Mi... Az önmegvalósulás előtt az ember nem képes örömét lelni az anyagban. Csak szokásokat tud kialakítani, és az anyag rabjává válik az önmegvalósulás előtt. Ez a közgazdaságtan egyik meghatározó alapelve, hogy az igények általában nem kielégíthetők.
Például ma szeretnétek venni valamit, tegyük fel, egy szőnyeget. Rendben, megveszitek. Ekkor a szőnyeg elkezd fejfájást okozni nektek, mert most a ti tulajdonotok, nektek kell gondoskodni róla. Először is biztosítást kell kötni rá, aggódtok miatta, hogy nehogy tönkre menjen. Másodsorban pedig újra kedvet kaptok valami más dolog megvásárlásához. Most megszereztétek a szőnyeget, ezzel vége. Ezután valami mást kell megszereznetek, majd megint valami mást, aztán újra valami mást. Ez tehát nem elégít ki benneteket; nem leltek benne örömöt. Az anyag nem képes örömöt okozni. A Lélek az, ami örömöt ad nektek.
És amikor elkezdtek felemelkedni, amikor a Lélekké váltok, az anyag az értékrendszeretekben új helyre kerül; teljesen másként értékelitek az anyagot. Biztos vagyok benne, hogy Jason elmondta nektek, hogy amikor megkapjátok az önmegvalósulásotokat, elkezditek érezni a hűvös szellőt a kezeiteken. Az anyaggal kapcsolatban igen hasznos dolog megvalósultnak lenni, mert rögtön tudni fogjátok, hogy mi a jó számotokra, és mi a rossz. Például esztek valamit, ami nem tesz jót nektek. Azonnal elveszítitek a vibrációitokat és forrósságot fogtok érezni. Még ha csak ránéztek, megtörténhet ez. Le akartok ülni egy székre, amelyen egy rossz ember ült korábban, azonnal érezni fogjátok: „Ó, valami nincs rendben ezzel a hellyel”. A vibrációitokkal érzitek, mely egy határozott, abszolút dolog. Ezek a kondicionáltságok csak akkor tűnnek el, ezektől a szokásoktól csak akkor tudunk megszabadulni, ha a Lélekké válunk, mert az anyag mindig uralkodik a Lélek fölött. A Léleknek le kell győznie az anyag uralmát.
Valójában a Lélek fölött semmi sem uralkodhat. Ezt úgy értem, hogy a Lélek el van takarva, mint például amikor a napot felhők takarják el. Ugyanígy minden dominanciánk, amit az anyag leigázásának is nevezhetünk, arra kényszerít minket, hogy elnyomjuk a Lelket magunkban, hogy eltakarjuk. Felhők vannak előtte, nem látjuk a Lelket. Nem érezzük. A spontaneitást, mely a Lélek szépsége, nem érezzük. Amikor megítélünk valakit, mit veszünk figyelembe? Hogyan néz ki, milyen ruhát hord, hogyan jár. Milyen udvarias, tudja-e, hogyan kell mondani: „Köszönöm” „Bocsánat” vagy nem tudja. Értitek?
Mindezek a dolgok nagyon befolyásolnak minket. Milyen kocsija van, milyen háza van. Lehet, hogy így egy szentet nem veszünk észre. Lehet, hogy újra nem vesszük észre Jézust, mert ő egy asztalos fia volt. Hogyan tudjuk megállapítani, ki Jézus? Van valami módja, hogy fölismerhessük, ki Jézus? Sokan mondják mostanában: „Jézus eljön, a televízióban fogják mutatni”. Bárkit odaállíthatnak, hogy ez Jézus. Hogyan ismerhetjük föl az igazit? A ruhájáról?
Vagy valamiről, amit csináltak vele? A legtöbb festmény Jézusról, a legtöbb szobor, melyet láttam, még csak meg sem közelíti azt, amilyen Jézus volt, meg sem közelíti. Szörnyűek. Nem is tudom, mik ezek. Hogyan tudjátok tehát megállapítani, hogy ez itt Jézus-e vagy sem? Vagy ez csak valamilyen hókusz-pókusz fickó vagy valaki olyan, aki azért jött, hogy szándékosan elterelje a figyelmünket a valóságról? Semmiféle módja nincs, hogy rájöhessünk, mi az igazság és mi nem, mert olyan erősen hozzá vagyunk szokva az anyagi formákhoz, amik körülvesznek minket. Például, a művészetekről alkotott elképzeléseink ugyanígy kész formába vannak öntve. „Mi ezt a fajta művészetet kedveljük.” Ha megkérdezitek: „Miért?” „Mert, tudja, ebben van egyfajta dolog – harmónia.” Vagy – „ebben jobbak az arányok”, meg ilyesféléket mondanak. De honnan tudjátok?
Onnan, hogy elolvastatok bizonyos könyveket, vagy valakitől eltanultátok, hogy ez a művészet, ez szép. Rányomjátok a bélyeget valamire, hogy ez szép, de valóban szép? Ha valóban szép, ott kellene lennie a Léleknek, mert a Lélek maga a szépség, és a szépség maga a Lélek. Ez tehát szépség? Hogyan bizonyosodtok meg felőle, hogy egy művészi alkotás szép-e vagy sem? Például, az elfogadott női szépségideál szerint nem hiszem, hogy Mona Lisa szép nőnek nevezhető. Úgy értem, manapság a szúnyogvékonyságú nőket tartják szépnek. Akkor hát miért mondják Mona Lisáról, hogy olyan szép? Hogy lehet ez? Emberek ezrei gyülekeznek, hogy megnézhessék ezt a festményt.
Csakis a vibrációk fogják nektek megmutatni, hogy a kép vibrációkat áraszt. A Lelketeket bűvöli el anélkül, hogy tudnátok róla. Ez nem tudatosul bennetek. A Lelketeket varázsolja el. Ez az oka, hogy ezt a festményt világszerte nagyra értékelik. De amikor egy kondicionáltság kollektívvá válik, egy ilyenfajta kondicionáltság kollektívvá válik, és ti elfogadjátok: „Ez a forma a szép; ez a forma a valóság; ez a forma a spontaneitás”, ekkor elkezdtek összezavarodni. A zavarodottság akkor kezdődik, amikor ez a dolog kollektívvá válik. Találkoztam például bizonyos guruk követőivel. Megkérdeztem tőlük: „Miből gondoljátok, hogy a ti gurutok szavahihető, mit kaptatok tőle?" Egy férfi így válaszolt: „Mert amikor a széken ülök, csak úgy, magamtól, elkezdek ugrálni.
Nem csinálom, csak úgy magától történik, spontánul.” Ahogy a jelenlétemben a teste mozgott, borzasztó volt. Bárki hatalmas együttérzéssel és aggódással viseltetne egy olyan személy iránt, aki nem tud öt percig egyenesen ülni... (Női hang: Elnézést, de ez nem volt spontán, ezt az idegek okozták...) Igen, éppen ezt mondom... (Női hang: Nem igaz, amit mond.) Tessék? (Női hang: Mindenben téved.) Honnan jött? (Női hang: Innen az utcáról.) Ez az. Jobb, ha elmegy. (Női hang: Ne aggódjon, megyek már.) Nézzétek csak meg!
Most biztos a kocsmába megy. Látjátok, meg kell értenetek a finomszintű dolgokat. Biztosan kell tudni, mi az. Tegyük fel, valaki elkezd ugrálni a székén. Ahogy ez a hölgy mondta, az idegek okozzák. Ez azt jelenti, hogy nem vagytok urai az idegeiteknek, ugye? Nem így gondoljátok? Nem tudtok uralkodni magatokon. Nem tudjátok ezt befolyásolni. A spontaneitás nem az a dolog, mely rabságba ejti az embert.
Éppen erre akarok kilyukadni. Nem rabbá, hanem mesterré tesz benneteket. A spontaneitásnak mesterré kell változtatni titeket, nem pedig bármiféle rabszolgává. Ez a hölgy bizonyára a TM-ből jött, mivel a TM-esek ugrálnak így. És végül epilepsziássá válnak. Nagyon sokat meggyógyítottam közülük. Nem tudom, van-e valaki itt, aki a TM-ből jött? Még a skóciai akadémiájuk vezetője is, aki... repülőbrigád-akadémiának szoktam nevezni, ahol az emberek háromezret fizetnek – ez az úriember, aki itt ül, egyike azoknak, akik végigszenvedték ezt. Amikor szenvedni kezdenek, megtudják, miről is van szó. Nemrégen találkoztunk egy személlyel, akinek igen erős epilepsziája volt.
Szegény gyermek, alig volt még huszonhat éves, fiatal ember, előtte az élet, olyan sokk alatt állt, nem is tudjátok elképzelni. Ha ez valaki olyannal történik, aki egy guruhoz jár, és még fizet is érte, hogyan lehetne ez még csak a közelében is a Léleknek? Ez az, amit igyekszem nektek elmAgnyarázni, hogy a Lélektől kapjátok a spontaneitást, melytől mesterekké váltok. Saját magatok mesterei vagytok, tökéletes mesterei, nincsen semmiféle rabszolgaság, nem alakulnak ki rossz szokások. A rossz szokások mind eltűnnek. Olyannyira spontánok lesztek, hogy nem is kell elmondanom. Szépen elhagyjátok a rossz szokásaitokat és önmagatok mestereivé váltok. Ennek kell megtörténnie veletek. Ha ehelyett olyan dolgokba ártjátok magatokat, melyek szolgaságba döntenek, tetszeni fog nektek egy darabig, mert nem tudtok rajta segíteni. De ha valóban leültök gondolkodni, meg fogjátok érteni, hogy ez nem az a dolog, amit akartatok.
A saját magatok mesterei szerettetek volna lenni. Itt, ezen az ábrán láthatjátok, hogy kétféle erőnk van, a baloldal és jobboldal erői. A baloldal ereje adja nekünk a kondicionáltságokat – a baloldal, a tudatalatti, a kollektív tudatalatti. Innen származnak a kondicionáltságaink. Ha megpróbáljátok mindezt elutasítani, a jobboldal még rosszabb állapotba kerül. A jobboldal biztosítja számunkra a cselekvést, de a cselekvésen keresztül igen egocentrikusokká válhatunk. Tehát mindkettő zavaróvá válhat. Tegyük fel, azt mondjátok: „Rendben, nekem mától kezdve nem lesznek kondicionáltságaim. Mi rossz van abban, ha ezt teszem? Mi rossz van abban, ha azt teszem?” Ha ilyesfajta gondolkodásmóddal, ilyen szabadosan éltek, ezzel kiengeditek a dolgokat a kezetekből; ez nem biztos, hogy szabadság.
Mert a szabadság hátterében bölcsességnek kell lennie. Tehát mindkét oldalra, ha bármelyik irányába kilendültök, ez nem jó dolog. Akkor mi lenne jó? Középen nem születnek kondicionáltságaink, és nem is cselekszünk egocentrikusan. De hogyan kell ezt csinálni? Ez a gond. A gond az, hogy hogyan kell csinálni. Spontánnak lenni nem más, mint a teljes szabadság. Ezt a két erőt egy autóban a fékhez és a gázhoz hasonlítanám. Mind a két erőt használjátok.
Először a féket használjátok, majd a gázt. Igyekeztek egyensúlyban tartani a két erőt. De eleinte nehéz megérteni, hogyan használjuk ezeket az erőket. Fokozatosan, gyakorlás segítségével megtanuljátok. Tudjátok, hogyan kell kocsit vezetni, jó sofőrökké váltok. Miután jó sofőrök lettetek, még mindig nem vagytok a vezetés mesterei, de később a mestereivé váltok. Ma a bennünk lévő mester a Lélek. De az önmegvalósulás előtt nem vagytok mesterek, mert a mester még nem került a tudatosságotokba. Még nem fejezi ki magát a tudatosságunkban. Olyan értelemben, hogy még nem vagyunk felruházva a Lélek erőivel.
A Lélek létezik; megvannak a saját erői. De még nem éreztük meg magunkban ezeket az erőket. Amikor megérezzük a Lélek erőit, rögtön képessé válunk ezeknek a bennünk lévő erőknek a használatára. Az erők bennünk vannak. Ezek a mi saját erőink. Senkitől nem kell kölcsönvennünk, elkérnünk, ezek saját magunkban vannak. A Lélek bennünk van – csak egy dolog kell: a Léleknek fényt kell gyújtania a tudatosságunkban. A tudatosságunkba kell kerülnie. Egyszerű orvosi nyelven azt mondhatjuk, hogy a Léleknek meg kell nyilvánulnia a központi idegrendszerünkben, a központi idegrendszerünkben úgy, hogy tudjuk, mit cselekszünk. Nem úgy, hogy elkezdünk ugrálni a széken, vagy mint ahogy néhányan mondták: „Ó, még csak most kezdtünk el evvel foglalkozni”.
Ez hipnózis. Ez nem helyes dolog. Nem tudatosan teszitek. Hipnózis hatása alatt cselekedtek. A hipnózist külső erő idézi elő. Ez nem belőletek jön, ez nem a ti tudatosságotok, nem a ti erőtök, a ti tudatosságotok. Valaki másé, mert nem ti teszitek. Mivel az anyag képes uralkodni rajtunk, ugyanúgy vannak néhány anyagi dolog, amely – azt mondhatnám – nagyon veszélyes. Például a rák, vegyük a rákot, a rák legyőz minket. Ez egy igen komoly dolog.
A rák legyőzi az embert; az ember nem tudja legyőzni a rákot. Vegyük ezt a konkrét példát. Hogyan keletkezik? Az orvosok azt mondják, így meg úgy. Mi... A Szahadzsa Jóga meg tudja gyógyítani a rákot, teljes bizonyossággal, száz százalékosan meg tudja gyógyítani, már volt rá példa. Számos szahadzsa jógi gyógyított már meg rákot. Hogyan? Nagyon egyszerűen. Úgy, hogy a magatok mestereivé váltok és így a betegségen is uralkodni fogtok, mindent uralni fogtok. Mivel a mester bennetek van, de nem került még a tudatosságotokba, ez az egy láncszem hiányzik, és amikor ez megtörténik, akkor lép be a jóga, megszületik az egység.
Ma csak az önmegvalósulással fogunk foglalkozni, Istenről a következő alkalommal fogok beszélni. Az önmegvalósulás azt jelenti, hogy a Lelketek a tudatos elmétekbe kerül. Hogyan is keletkezik a rák? Nézzük csak meg, mi történik. A rákot a baloldal tevékenysége okozza. Baloldali tevékenységek az érzelmi traumák, érzelmi problémák, érzelmi megrázkódtatások, érzelmi bizonytalanságok – bármiféle bizonytalanságérzet a baloldalra billenthet ki benneteket. Még jobban balra billenthetnek benneteket ezek a rettenetes guruk, mert hipnotizálnak titeket. A baloldalra helyeznek bennetekek. Valami szellemet ültetnek belétek, vagy nem tudom, mit csinálnak, de a baloldalra tolnak át benneteket. Minden ilyen tevékenység, melyet Isten felhatalmazása nélkül folytatnak, a baloldalra lendít ki titeket, mert nem tudtok középen felemelkedni.
Így vagy balra, vagy jobbra lendültök ki. Amikor túlzásba viszitek ezeket a dolgokat, ilyen például a fekete mágia... hallottam, hogy van valami más dolog is errefelé, valamiféle szervezet rendezte, és egy férfi mindent mozogni látott a lakásában. Eljött a Szahadzsa Jógába, és a vizeskancsója elindult erre, egy másik tárgy arra, és nem tudta megmAgnyarázni, mi történik a szobájában. Leült és rögtön valami elmozdult az egyik helyről a másikra. Ez megtörténhet. Mi ez? Mi idézi elő ezt a fajta dolgot, amit nem tudtok irányítani? Megint ugyanoda jutottunk: valamit nem tudtok irányítani. Ilyenkor olyan területre kerültök, olyan helyre, ahol benneteket irányítanak, ti pedig nem vagytok urai önmagatoknak, és ez a terület, amikor ide beléptek... mindig azt láttam, hogy a rákos betegek éppen ettől szenvednek. A legtöbbjük.
Nem tudatosul bennük, nem tudják, hogyan jutnak ide. Egy nő esetében, tegyük fel, a férje miatt érzelmi bizonytalanságban szenved, vagy valami hasonló, lehet, hogy azt gondolja, hogy a férje bármely percben elhagyhatja. Szereti a férjét. Bármi is az oka, ilyen esteben a nő mellrákot kaphat, mert a bizonytalanság befészkelte magát az egyik energiaközpontba, melyet itt láthattok, a Szív-központba, a középső Szívbe, ahogy mi hívjuk. Ha ez a központ tönkremegy, ha a nő bármi okból bizonytalanságban él, ki lesz téve a támadásoknak, és rákot kaphat. Egészében kell tehát megértenünk az életet, nem csak egy oldalról szemlélve. Meg kell értenünk az életet egészében, az élet kihatásait, az egész kapcsolatunkat az élettel. Nincs egy orvos sem, aki tudná ezt. Tudja-e, amikor a beteget gyógyítja, például mellrákkal, hogy a hölgy bizonytalanságban szenved? Van egy másik betegség is, az anorexia, sok fiatal lány szenved tőle.
Nem esznek. Csak úgy abbahagyják az evést. Nem tudjátok, miért történik így. Az orvosok nem tudják meggyógyítani, senki sem tudja meggyógyítani. Mi az oka? A leány, a leánygyermek apjával való kapcsolata. Ha például az apa meghalt, és a lánya nem látja az apját, vagy a szívében szereti az apját, de ezt nem mutatja ki, vagy valami miatt rossz a kapcsolat az apa és a lánya között, ilyenkor alakul ki ez a betegség, az anorexia. Meglepő, de az orvosok képtelenek – itt is ül néhány orvos – az orvostudomány képtelen ennek a közelébe férkőzni. Mert az embert nem látjuk teljes egészében. Egy igen finom műszer az, amit Isten alkotott.
A mód, ahogy durváskodunk másokkal, ahogyan gondot okozunk másoknak, ahogy bizonytalanságérzetet, igazságtalanságérzetet keltünk másokban. A tudtunkon kívül valójában hatalmas bizonytalanságot keltünk bennük, és az effajta bizonytalanságok okozzák a gyógyíthatatlan betegségeket anélkül, hogy tudnánk róla. Tehát minek kell történnie velünk, hogy megértsük a teljes egészet? El kell érnünk azt az állapotot, amelyben ráláthatunk az egészre. Például ha Én most az egész Brightont szeretném látni, mit kellene tennem? Repülőre kellene szállnom és onnan föntről megnézni. Akkor az egészet láthatom. Ugyanígy, a tudatosságotokban, az értelmetekben addig a pontig kell emelkednetek, ahonnan az egészet láthatjátok. Ha nem látjátok az egészet, a részleges rálátás, vagy úgy is mondhatjuk, az a kevés, amit láttok, zavarodottságot okozhat, problémákat okozhat, és néhány probléma igen-igen súlyos is lehet. Mert emberi lényekként nem tudjuk, mik vagyunk.
Ez az ember legnagyobb problémája, hogy azt mondja: „Én nem szeretem ezt”. Ki az az „én”? A Lélek? Vagy az egó. Melyik az a rész benne, ami nem szereti? Vagy ezek a kondicionáltságok, mert egy bizonyos módon nevelték, úgy hogy nem szeret valamit? Melyik az a rész bennetek, amelyik nem szereti? És elcsodálkozhattok, hogy ez nem a bennetek lévő Lélek, mert a Lélek szeret, de honnan tudjuk ezt? Csakis a vibrációk segítségével. Csak amikor érzitek a vibrációkat, akkor fogjátok azt mondani: „Igen, a Lelkem szereti ezt”, mert áradnak belőle a vibrációk.
Mint emberi lények, még mindig csak átmeneti állapotban vagyunk. Még nem értük el azt az állapotot, amelyet az önmegvalósulás állapotának nevezünk, amelyben a Lélekké válunk – a lényeg, hogy azzá váljunk. Amikor a Lélekké váltok, tudni fogjátok, mi az, amit szerettek. Valóban tudni fogjátok, hogy mi az, amit valóban szerettek, mert most már a valóság vagytok, nem csak kondicionáltságok, már nem vagytok az egó, hanem azok vagytok, amik valójában vagytok, és ez nem más, mint a Lelketek. És meglepő, hogy ez a Lélek egy kollektív lény. Nincs bennünk mesterséges kollektivitás. Például: „Mi mindannyian Brightonban lakunk, tehát egyek vagyunk”, vagy: „Mi egy utcában lakunk, tehát egyek vagyunk”. Ez nem így működik, hanem ti abszolút módon vagytok kollektív lények, és elkezditek érezni magatokban ezt a kollektivitást a különböző energiaközpontjaitokon keresztül. És ezt érzitek is, és másokat is képesek vagytok érezni az ujjaitokon. El tudjátok ezt hinni?
A Bibliában meg van írva, hogy a kezeitek beszélni fognak. A mai idők leírásában szerepel, hogy a kezeitek beszélni fognak. Miért nem indulnak el az emberek és derítik ki, hogyan történik ez? Hogyan tudnak a kezeitek beszélni? Ez úgy történik, hogy elkezditek érezni az ujjaitok hegyén a valóságot, az ujjaitok segítségével megértitek, mi a szépség, mi az öröm, mi a szeretet. Ez a baloldal, és végül a baloldal problémáinak következményeként fizikai fájdalmaink lesznek. A baloldal problémái nagyon súlyos fájdalmakat okoznak, nagyon-nagyon súlyos fájdalmakat. Ez a fájdalom megmAgnyarázhatatlan, senki nem tudja megérteni, senki nem tudja meggyógyítani, senkinek nem lehet elmondani, és az emberek azt hiszik, hogy ez csak fontoskodás, pszichológiai kezelésekkel próbálkoznak, és mégsem lehet megérteni, hogy mitől van ez a fájdalom. Ez a fájdalom a baloldalról jön, a tudatalattiból. De a tudatalatti hátterében ott van a kollektív tudatalatti, és a kollektív tudatalattiban van mindaz, ami csak meg lett teremtve a kezdetektől napjainkig.
És ha egyszer beléptek a tudatalatti régióiba, egyszerűen belevesztek. Annyira eluralkodnak rajtatok a tudatalatti erői, hogy ezt képtelenek vagytok fölfogni, képtelenek vagytok kikerülni onnan, és képtelenek vagytok ellenállni – összeroppantok. És ez csak egyre erősödik. Megkérdeztem néhány embert: „Miért nem hagytad abba, ha tudtad, hogy nem te csinálod, hanem valaki más csinálja? Miért folytattad?” Azt mondták: „Anyám, lepel volt a szemünkön, sötét volt, nem tudtuk, merre haladunk, és csak folytattuk és folytattuk és folytattuk”. És ahogy elmondtam nektek a múltkor, bűnösnek érezni magunkat a legnagyobb akadály. Ez a legnagyobb akadály, mert amint elkezdtek bűntudatot érezni, ez központ itt a baloldalon elakad, és ez nagyon nehéz dolog. És nem tudjátok, miért éreztek bűntudatot. Folyton bűntudatot éreztek, de nem tudjátok, miért érzitek ezt a bűntudatot, miért törnek rátok az ilyen gondolatok; ez a bűntudat megakadályoz benneteket abban, hogy örömet érezzetek, hogy bármiben is örömötöket leljétek, hogy természetesek lehessetek. Miért?
Ez azt is megmAgnyarázza, miért érezzük néha magunkat nyomorultnak minden ok nélkül. Valójában Isten nem arra teremtett bennünket, hogy nyomorultak legyünk. Olyan gyönyörűen, gondosan teremtett meg minket! Nagy szeretettel és együttérzéssel alkotta meg az embert, nem azért, hogy teljesen ok nélkül nyomorultnak érezzük magunkat. Ő nem ad nekünk semmiféle betegséget, sem gondokat. Ezeket a dolgokat mi okozzuk magunknak azzal, hogy végletekbe bocsátkoztunk hol a baloldalon, hol a jobboldalon. Amikor ma csak a baloldalról beszélek nektek, azt is elmondom, hogy ok nélkül nyomorultnak érezni magunkat sem helyes dolog, ez igazságtalanság önmagunkkal szemben. A baloldalas embereknek tudniuk kell, hogy ők a Lélek, hogy ők az a szépség, melynek el kell jönnie, melynek meg kell nyilvánulnia. Hogy ők nem olyan emberek, akiknek állandóan szenvedniük kell, és nyomorultan kell élniük. Nem olyan emberek.
De mivel rendkívül sok terhet magukra vesznek, rendkívül sok mindent elviselnek, ilyenekké válnak. Hogy ezt a terhet elkerülhessék, másfajta szokásokat alakítanak ki. Sokan az alkoholhoz fordulnak, azért, mert nem tudják elviselni az élet kínjait, nem tudják elviselni. Ezért fordulnak az alkoholhoz... De amint a Lélek felébred bennetek, nagyon erősek lesztek. Örömtelivé váltok, spontánná, és mindezek a dolgok megszűnnek, mindezek a dolgok – az úgynevezett betegségek, az úgynevezett szokások – szépen eltűnnek, és egy új, virágzó személyiséggé váltok. Az alapvető oka annak, hogy ezek a központok bennetek vannak... okolhatjátok Istent amiatt, hogy: „Miért adta nekünk ezeket a központokat a baloldalon, mi szükség volt rá? Nem kellet volna megalkotnia ezeket a baloldali központokat, így középen lehetnénk, és ott haladhatnánk.” De az a baj, hogy az embernek a saját szabadságában tudnia kell, hogyan bánjon önmagával. Egy kicsit nehezebb módon kell megtanulnia a bölcsességet. Szélsőségekbe kell esnie, hogy tanuljon, szenvednie kell. Fel kell ezt ismernie, mivel hogyha valóban, tökéletesen szabaddá akar válni, magasabbra kell emelkednie a bölcsességében.
Ha nincs meg a bölcsességük, nem léphetnek be Isten Királyságába, mert kitagadott emberek lesznek. Például az olyan embereket, akik kitagadottak, akik nem értik meg a törvényeket és szabályokat, ha Angliába jönnének, börtönbe kellene zárnunk őket. Ugyanígy, azok az emberek, akik nem rendelkeznek ezzel a bölcsességgel, szenvedések árán tanulják csak meg, de a szenvedéseket nem szabad kihívni. Amikor kihívjuk a szenvedéseket, tulajdonképpen hibákat kérünk. Hogyan is szenvednénk, ha nem követünk el hibákat? Amikor tehát kihívjuk a szenvedéseket, hibákat követünk el. Amit kérnünk kell, nem más, mint a bennünk lévő Lélek, és ha a Lelketeket kéritek, ez a sajátotok, és meg kell kapnotok. Ez a saját jogotok, amit meg fogtok kapni. Semmiképpen nem úgy, hogy rátok kényszeríteném, vagy valami különlegeset tennék veletek. Mindez bennetek van.
Olyanok vagytok, mint egy lámpás, melyet csak meg kell gyújtani; mivel én egy égő lámpás vagyok, ti is meggyújtott lámpásokká váltok, és meg fogtok tudni gyújtani újabb lámpásokat ti is. Ez nagyon egyszerű. Ha égő lámpásokká váltok, ti is megvilágosíthattok másokat. Akkor már nem kell törődnötök semmi mással. Saját magatok váltok megvilágosodott fénnyé, ez a lényeg. Mindez bennetek van, a sajátotok, csak meg kell találnotok. Ez rendkívül egyszerű dolog, egyáltalán nem bolyolult, semmi olyasmi, mint amit a filozófusok azelőtt mAgnyaráztak nektek, semmi olyasféle. Ez nagyon egyszerű, mindez bennetek van, mindez spontán, ez egy élő folyamat, mint ahogy élő folyamat során váltatok emberekké is, úgy most szuperemberekké váltok. Ez teljesen spontán, nem lehet pénzt fizetni érte. Hogyan is tudnátok ezt megfizetni?
Úgy értem, ez teljesen abszurd! Ez egy élő folyamat, hogyan is tudnátok megfizetni? Mennyit fizettek a fának, hogy megnőjön? Úgy értem, van olyan élő folymat, amiért fizetünk? Mennyit fizetünk az orrunknak azért, mert rajta keresztül lélegzünk? Meg tudjuk ezt fizetni? Ez abszurd, nevetséges dolog. Nem tudjuk pénzért megvenni, nem tudjuk, ez egy élő folyamat, azzá kell válnotok, a tojásnak csirkévé kell változnia. Mennyit fizettek a tojásnak, hogy csirke legyen belőle? Vagy mennyit fizet a tojás a tyúknak, hogy csirke lesz belőle?
Ez nevetséges, de nem értjük meg, hogy az élő folyamatok teljesen spontánul mennek végbe. Sosem vesszük észre az élő dolgokat, az anyaggal élünk együtt, az élettelennel élünk együtt, nem az élő dolgokkal. Ha elkezdtek figyelni egy fát, elkezdtek figyelni egy virágot, hogyan lesz belőle gyümölcs. De még megfigyelni sem tudjátok, mert olyan lassan történik, nem tudjátok végignézni, hogyan lesz a virágból gyümölcs. Egyszer csak azt látjátok, hogy minden kihajt. Mint amikor Londonba érkeztem Indiából; azt láttam, hogy az összes fa kopasz, teljesen olyanok voltak, mint valami száraz kóró, mint a száraz kóró. Egy héten belül mit láttam? A zöld kezdett előtörni, és a második hétre már minden buja zöld lett, teljesen hihetetlen. Még észre sem szoktuk ezt venni, teljesen magától értetődőnek vesszük. Magától történik.
Hogyan történik? Ez egy csodálatos dolog. Ha megnézitek, csodálatos dolog, ahogy ezek a virágok... például bizonyosfajta virágok csak bizonyos fákon nőnek, másfajták másik fákon. Hogyan történik ez? Ki választja ki őket? Ki alakítja ki a megfelelő formájukat? Ki szervezi meg mindezt? Ez az, amit fel kell ismernünk, és ez a mindenen átható Isteni Erő, mely az összes élő munkát végzi. És amikor azzá váltok, a Lélekké, ez az erő elkezd áramlani rajtatok keresztül. Érzitek az erő áramlását magatokban, mint amikor Jézust megérintették, és Ő azt mondta, hogy az erő átáramlott abba a személybe, ugyanúgy.
Ennek az áramló erőnek a közvetítői lesztek. De ti fel vagytok ruházva a képességgel, hogy irányítsátok ezt, hogy megértsétek. Tökéletesen megismeritek, tudjátok, hogyan lehet továbbadni, tudjátok, hogyan használjátok és tudjátok, hogyan lehet vele meggyógyítani másokat, magatokat. Megismeritek a bennetek levő gépezet teljes működését. Ezen kívül hozzájuttok az erőhöz, amivel le tudjátok győzni a gépezetetekben fellépő összes problémát. Ez fantasztikus! Az egész dolog nagyon fantasztikusan hangzik, mert korábban még sosem láttunk ilyet. De számunkra nem hangzik fantasztikusnak, amikor látjuk ezt a sok virágot hirtelen gyümölccsé válni. Nem hangzik annak. De amikor az embereket látjuk gyümölccsé érni, akkor ez igen fantasztikusan hangzik: „Hogy lehet ez?” Ilyen sosem történt korábban.
Csak egy-egy ember kaphatta meg az önmegvalósulását, és ezt rendkívül nehéz volt elérni, és senkinek se adta át. De ma hogy van ez? Azt mondom, hogy ez a virágzás kora, melyet megígértek, melyet már régen megjósoltak. Még országotok egyik nagyszerű költője, William Blake is megjövendölte. Azt mondta, hogy el fog jönni az idő, amikor Isten gyermekei prófétákká válnak, és ezeknek a prófétáknak lesz erejük ahhoz, hogy újabb prófétákat teremtsenek. Senki sem tudta ilyen pontosan leírni, mint Blake, higgyetek nekem. Olyan nagyszerű ember volt, hogy elmondta, hogy ez fog történni, és erre kell várnunk, amikor valakihez fordulunk keresésünk során. Prófétákká váltunk már? Mi az, hogy próféta? A próféta olyan személy, aki kollektív lény, aki mindent tud erről, aki a mester.
A prófétát mesternek hívjuk. És ez az, amivé nektek is válnotok kell, mesterré. És mesternek lenni nagyon egyszerű, mert mindez készen bennetek van, csak a kapcsolatnak kell megszületnie. Bármit, mint például a televíziókészüléket is csatlakoztatni kell az áramforráshoz; minden bele van építve, ott van készen, elkezd működni. Ugyanígy ti is készen vagytok rá. Csak rá kell kapcsolódnotok. Bármilyen kaszthoz, szervezethez, fajhoz, nemzethez tartoztok, akármilyen a külsőtök, a magasságotok, bármilyenek vagytok, nincs jelentősége, mert mindannyiatokban benne van ez a nagyszerű dolog, az erő az újjászületéshez, és újjá kell születnetek, és újjá fogtok születni. Miért ne már ma? Semmi ok a haragra, mert hát az emberek néha megharagszanak, mivel nem szeretik, ha valaki olyant mond nekik, amitől rosszul érzik magukat. Ezt nem szeretik.
Vegyünk például egy részeges embert, aki túl sokat iszik, alkoholista, nem szereti és rosszul érzi magát, és ha valaki megmondja neki, még ha a legfinomabban is fogalmazva: „Jobb lenne, ha abbahagynád az ivást”, ez nem fog tetszeni neki. De én nem azt mondom, hogy ne tegyétek, hanem hogy ez meg fog történni, és az ivás magától el fog maradni. Nem mondom azt, hogy: „Ne csináljátok ezt!” vagy „Ne tegyétek azt!” Ez csak magától megtörténik. És először meg kell értenetek, hogy mi a probléma, és hogyan lehet a problémát legyőzni. Ezért kell beszélnem, különben egyáltalán nem lenne szükség beszélni róla; magától működni kezd, működni kezd, mert készen álltok arra, hogy megkapjátok és meg is kapjátok. Én nem teszek semmit. Én csak a katalizátor vagyok, hogy megtörténhessen. Remélem, először kérdéseket tesztek föl Nekem ezzel kapcsolatban, mielőtt belefognánk az önmegvalósulásba. Ha van valami kérdeznivalótok, kérlek, kérdezzetek. Kérdeznetek kell.
Igen? (Férfi hang: Van valami különbség a között, amit Ön mond és amit Guru Maharadzsi...) Kicsoda? (Férfi: Guru Maharadzsi.) Mondok egy dolgot. Amikor bármilyen gururól beszélünk, semmiféle vitába nem óhajtok bocsátkozni. Rendben? Ez az első dolog, amit mondok, de azt is mondom, hogy kérdezd meg önmagadtól vagy valaki mástól: mit tett ez a guru az emberekért? Képes volt adni neked bármiféle erőt? Vagy másoknak? Érted?
Beszélhetek neked, azokról, akik itt vannak, akik megvalósult lelkek. Ránézésre ugyanúgy néznek ki, mint te. Természetesen az arcukon látszik, hogy mennyire fesztelenek, és hogy nagyon boldog emberek. De ők meg tudnak gyógyítani másokat, önmegvalósulást tudnak adni az embereknek, megértik, hogy mi a baj velük és önmagukkal is. Mit tett tehát a te gurud a te tudatosságoddal? Semmit. És a tanítványai? Mit értek el? Megkérdezed tőlük: „Hol van ennek az embernek a kundalinije? Mi ennek a hölgynek a problémája, és mi nyomja a lelkét?” Nem fogják tudni megmondani.
Ha nem tudjátok megállapítani, hogy mi a gond valakivel, vagy önmagatokkal, hogyan tudtok segíteni? Mit csinálnak az ilyen emberek? Nézzük csak meg. Egyszerű dolog, megigéznek benneteket. Lehet, hogy egy darabig jól érzitek magatokat, ez olyan, mit az ivás. Tudjátok, amikor isztok, jól érzitek magatokat. De az ivással mit értünk el? Mesterekké váltunk? Mindannyian ilyenek. Ez az úriember is teljesen nyilvánvalóan ilyen, mivel egy Rolls Royce-ot kért.
Minek egy Rolls Royce egy prófétának? Úgy értem, mit számít? Érted, amit mondok? Ez annyira nyilvánvaló, logikusan gondolkodva teljesen nyilvánvaló. Először is, aki pénzt fogad el tőletek, az egyszerűen egy parazita. És főleg Rolls Royce-ot kérni minden más dolog közül! Vegyük Jézust. Láthatjátok, milyen élete volt Jézusnak. Fogják őt érdekelni a ti Rolls Royce-aitok? Egy ilyen személy számára, aki egy király, nem érdekes, hogy van-e Rolls Royce-a vagy sem, hogy a földön alszik-e vagy sem, számára nincs különbség.
Az ilyen személyt nem érdeklik ezek a dolgok, mert önmagában hordozza a kényelmet, neki megvan a saját kényelme. Ő olyan személy, aki tiszteli önmagát. Úgy gondoljátok, hogy bármit is kérne? Ez teljesen nyilvánvaló, számotokra ez teljesen nyilánvaló. De amikor erről a gururól beszélek néhány emberrel, arról, akit te említettél, azt mondják: „Anyánk, mi fémet adunk neki, ő pedig a Lelket adja”. Lehet ilyen árucserét folytatni? Meg tudod vásárolni a Lelkedet? Használjátok a józan eszeteket! Isten értelmet adott nekünk, hogy megérthessük a dolgokat, használjuk hát logikus gondolkozásra. Meg lehet vásárolni, meg lehet vásárolni a Lelket?
Nem elég egyszerű? Nem tudjuk pénzért megvenni, gyermekem, nem tudjuk. Ha egy virágot akartok Nekem adni, rendben van. Kifejezitek vele a szereteteteket, és ez elég is. De Engem nem tudtok megvásárolni. Nem tudtok. A szeretettel tudsz megvásárolni, de ez más. De fémmel vagy pénzzel nem tudtok Engem megvásárolni, ugye? Mit ér egy Rolls Royce? Én nem is tudom, mik ezek a koronák meg ezek a tárgyak.
Mire valók? Semmi örömöt nem nyújtanak. Menj, és kérdezd meg azokat, akik koronát viselnek. Nemrégen találkoztam Mrs. Thatcherrel. Szegény, nagyon rosszul érezte magát Igen, így volt. Megpróbáltam valahogy lecsillapítani, a vibrációit. Nagyon rosszul érezte magát. Az asztal két oldalán ülve beszélgettünk egymással. És Én próbáltam egyensúlyba hozni – szerencsétlen nő, nagyon-nagyon izgatott volt. Meg kell értenetek, hogy túl egyszerű emberek vagytok, keresők vagytok a régi időktől fogva.
Nem a mai idők keresői vagytok, ti a régi időktől fogva keresők vagytok. És ennek a kornak az eljövetelét is már régen megjósolták. És most rá kell találnotok erre. Most jó irányban kell tartanotok a logikátokat. Aki Rolls Royce-ot kér – ez az egyik legjobb példa, ezt kell mondanom – az nem lehet guru. Ez a legjobb példa... De vannak kifinomultabb guruk is. Ez a guru nem annyira kifinomult. Tudom, hogy igen rövid idő alatt ki fogtok kerülni ebből mindannyian. De a kifinomultabbak még rosszabbak. Néhány még csak pénzt sem kér.
Lehet, hogy nem kér. Én nem ismerek egyet sem, de biztos vannak ilyenek, mert hallottam valakiről, aki nem kér pénzt, Indiában. Ez a férfi itt meggazdagodott, majd elutazott Indiába, és nem kér pénzt tőlük. De van valaki, aki valóban nem fogadott el pénzt, ezt a személyt ismerem, ő a nőket használta ki. Őt nem érdekli a dolog anyagi része, ő a nőket használja ki. Ez így működik, meg kell értenetek. Őt nem a ti Lelketek érdekli, hanem a pénztárcátok vagy a nők Képzeljétek csak el! Hogyan lehet a szentséget összehozni ilyen mocskos emberi szokásokkal? Ez azt jelenti, hogy őket az istentelen vágyaik tartják uralmuk alatt. Mindezek Isten elleni cselekedetek.
Ti pedig olyan jóhiszeműek vagytok, annyira jóhiszeműek! Ha egy indiainak elmondjátok, hogy a guru Rolls Royce-ot akar, azt mondja: „Ostobaság!”. Azonnal így fog válaszolni. Ők nem akarnak ilyen gurut. Hogy is akarnának? Egy gurunak senki sem fizet Indiában. Néha a gurunak kell fizetnie az embereknek. Eleinte, hogy magához csábítsa őket. Az elnyugatiasodott indiaiak másfajták; de akik valódi indiaiak, nem fizetnek. Az emberek együtt élnek az édesanyjukkal, és tudják, mi micsoda.
Értitek? Senki nem tudja félrevezetni őket, igen gyakorlatias emberek. Igen, gyermekem? (Női hang: A hit segítségével meg tudunk gyógyulni?) Kétféle hit létezik: amit a szanszkrit nyelvben Sraddhának nevezünk nem ugyanaz, mint amit ti hitnek hívtok. Az angolban használják a ’vakhit’ kifejezést, és egy másikat, a ’hit’ szót. Érted? Így megkülönböztethetjük őket. A vakhit olyan, hogy: „Hiszek Istenben, és Isten meg fog engem gyógyítani”. Ez az egyik fajta hit.
Érted? A másik hit megvilágosodott hit, amikor azt mondom, te a Lélek vagy, amikor megvan a kapcsolatod. Amikor azt mondod: „Hiszek Istenben”... Nem kell megsértődnöd azért, mert elmondom neked az igazságot, rendben? Mert ha ez vakhit, ez azt jelenti, hogy még nem született meg a kapcsolatod az erővel. Nincs kapcsolatod. Tegyük fel, elkezdem mondogatni: „Jézus, Jézus, Jézus, Jézus!” Jézust nem tudom a zsebemből előkapni. Még a miniszterelnökkel vagy a királynővel sem találkozhatom bizonyos protokoll, kapcsolat vagy pozíció nélkül, vagy úgy is mondhatnánk, felhatalmazás nélkül. Nem? Amikor ilyen személyekről beszélünk... vannak, akik így kántálnak: „Ráma, Ráma, Ráma. Krisna, Krisna.” Ők mind inkarnációk, és Jézus Isten fia.
Ő egy király fia, és ti nem találkozhattok Vele csak úgy. Nem hívhatjátok csak úgy. Ő nem áll készenlétben az utasításaitokra várva, nem a szolgátok. Értitek? Amikor ilyen hittel rendelkeztek, amikor is nincs kapcsolatotok, ha meggyógyultok, valami más erő gyógyított meg, nem Jézus. De ha megvalósult lelkek vagytok, és úgy gyógyultok meg, akkor ez Jézus munkája. ElmAgnyarázom a különbséget, a gyógyulások közötti teljesen világos különbséget. Angliában van – vagy volt, nem tudom, létezik-e még ez a szervezet – melynek a neve ’Néhai Dr. Lang Nemzetközi Gyógyító Központ’. Ez a Dr. Lang már meghalt, már „néhai” lett, de még volt egy gyógyító központja. Ez az úriember meghalt, és ekkor a szelleme beletelepedett egy katonába Vietnamban, nem a saját fiába, hanem egy katonába.
Elmondta ennek a katonának... nagyon becsületes emberek voltak angolok lévén, és megmondták az igazságot. Nem mondták, hogy „Isten segítségével csináljuk”, vagy ilyesmit. Ez a férfi elmondta hát, hogy sok olyan orvos van, (remélem, az orvosok nem bántódnak meg) akik már meghaltak, de még mindig nagyon szeretnének embereket gyógyítani. Azt mondta: „Menj vissza a fiamhoz, és mondd el neki az egész történetet, hogy beléd telepedtem, és a fiam el fogja ezt hinni”. A katona azt mondta: „Hogyan fog nekem hinni?” A férfi így szólt: „Elmondok néhány titkot, amelyet csak ő meg én ismerünk. Akkor biztosan hinni fog neked.” Így a katona beleegyezett. Ez a katona nagyon egészséges ember volt. Ez a szellem akkor szállt bele, amikor hirtelen sokkot kapott, valamit látott a háborúban, amitől sokkot kapott, és ez a szellem beleköltözött. És valahogy ez a szellem elvitte őt Angliába, ahol találkozott Dr.Lang fiával, és elmondta neki az egész történetet. És a fiúnak hinni kellett neki, mert olyan sok titkot tudott.
És megalapították ezt a gyógyító központot. Hogyan szereztem tudomást néhai Mr. Langról? Ez bizony érdekes. Kezeltek ott egy hölgyet, aki Indiában járt – nagyon régen volt, a hetvenes években – és ez a hölgy eljött Hozzám, és teljes testében reszketett, ideges volt. Így szóltam: „Mitől van ez?” Azt mondta: „Egy bizonyos betegségben szenvedtem, és féltem a műtéttől, és hallottam erről a szervezetről. Írtam nekik, és ők válaszoltak, hogy: „Egy bizonyos napnak bizonyos órájában beleszállunk a testébe”. Nyíltan, úgy értem, nem mondják, hogy „Mi vagyunk Isten” vagy ilyesmit. „Beleszállunk a testedbe, és egy kicsit remegni fogsz, nem számít, majd elalszol, és mi elvégezzük a munkát”. És a hölgy azt mondta: „Kigyógyultam abból a betegségből”. De három évvel ezután az egész teste reszketni kezdett, és már nem tudta elviselni, és eljött Hozzám.
Így szereztem tudomást Dr. Langról, hogy volt neki... ez a szegény nő három évig kínlódott, rengeteget szenvedett, és akkor eljött Hozzám. Miután Mr. Lang megszállta a testét – Dr. Lang – hat évvel ezután jött el Hozzám, mivel három évig rendben volt, és csak három év után kezdődött a szenvedése. Így szereztem hát tudomást az összes szellemről, melyek belételepedtek, az orvosok meg mindenki. Ez egy szörnyű eset volt. Természetesen a hölgy később meggyógyult, semmi kétség. Mert amikor a Lélekké váltok, a saját erődötökben vagytok, senki nem tud beletelepedni a testetekbe. Olyanok lesztek, akikre semmiféle szenny nem tapadhat, senki nem kerítheti a hatalmába, nem uralkodhatnak fölötte. Így gyógyult meg ez a hölgy. Hittel tehát... ha valaki azt mondja: „Ó, meg fogsz gyógyulni” és elkezdenek kiabálni és sikoltozni meg efféléket, és akkor lehet, hogy azt érzitek, ott van egy szellem. Néha ki is cserélik ezeket a szellemeket, ez igen meglepő.
Képesek kicserélni az egyik szellemet a másikra. Ilyen esetekkel is találkoztam. Sokféle dologgal találkoztam a szellemekkel kapcsolatban. Nemrégen, talán nyolc napja lehetett, ugye, Marie, amikor jött az a karizmatikus fiatalember? Nyolc nappal ezelőtt Franciaországban eljött Hozzám egy úriember. Fiatal férfi, körülbelül huszonnégy éves, rendkívül izgatott állapotba került és sírni kezdett, és egy nagyon furcsa valami, egy szellem, amilyent még sosem láttam, szállt belé. Az egész teste reszketett. Összeesett, sírni kezdett, zokogni, ilyesmi. És azt mondta: „Egy karizmatikus mozgalomban vettem részt, ahol ezt összeszedtem”. Ott magukra szedik ezeket, és azt hiszik, hogy a Szentlélek szállt beléjük.
Képzeljétek csak el! Hogyan is tudna a Szentlélek ilyen szenvedéseket okozni? Nem tudom, honnan veszik ezeket az elképzeléseket. És szegény gyermek, igen sokat szenvedett. Most már jól van. De nem tudta elhinni, hogy rendbe jöhet, mert azt hitte... és akkor még azt mondják: „Ez a bűneitek miatt történik, és meg kell szabadulnotok a bűneitektől, ezért vagytok ilyenek és ezért történik ez veletek, mert még vannak rossz karmáitok”, meg efféléket. De a rossz karmáitok és az összes efféle dolgok mind eltűnnek, amikor a Kundalini felemelkedik. Van egy energiaközpont éppen erre a célra, melyet Jézus Krisztus díszít itt. Beszéltél nekik erről a központról? Rendben.
Ez az a központ, és amikor a Kundalini áthalad rajta... Ezért mondják, hogy az embernek át kell rajta haladnia. Jézus felébred, és amikor Ő felébred, ez a két kitüremlés, amit láttok, az egó és a szuperegó, az összes kondicionáltságotok, az összes baloldali problémátok, és a jobboldali problémáitok is felszívódnak. Ezért mondják, hogy Jézus a mi bűneinkért halt meg. Őt Mahavisnuként írták le már az ősi indiai írásokban, de nagyon... Amikor a hittérítők Indiába mentek, nagyon téves képet festettek Jézusról, teljesen téveset, úgyhogy még mindig várják Mahavisnu eljövetelét. Ez így van. A hittérítők szerint olyasvalakinek kell lennie, aki megtéríti az embereket meg ilyen képtelenségek. Értitek? Ez nem az igazság, hanem Jézusnak fel kell ébrednie bennetek. Ő mondta ezt. Azt mondta: „Fel kell ébrednem bennetek”.
És erről van szó. Amikor a Kundalini fölemelkedik, felébreszti bennünk ezt a központot, és az összes kondicionáltságunk és egónk felszívódik, hely keletkezik itt a fejtetőnk területén, melyen keresztül a Kundalini előtör, és elkezditek érezni a hűvös szellőt, amint árad ki a fejetekből. Így történik, és érzitek a kezeiteken is. Látjátok, ez nem olyan, mint amikor csak megőrültök valakiért. Ez nem olyan. Ez nem úgy történik, nem olyan dolog. Önmagatokat megbecsülő, normális, méltóságteljes személyiségekké váltok, nagyszerű spirituális értékekkel. Értitek? Ez tehát a hit és a vakhit közötti különbség. Igen, gyermekem?
(Férfi hang: Nagyon nehéz megérteni, hogy az önmegvalósuláshoz nincs szükség személyes erőfeszítésekre. Valóban bárki számára elérhető, függetlenül attól, hogy milyen materialista az illető? Jól értettem én ezt?) Igen, kívülről szemlélve valóban nehéznek tűnik, és az emberek kétségtelenül rendkívül materialisták, de a Lélek sokkal erősebb, mint az anyag, és amikor meg akar nyilvánulni, mindent teljesen elsöpör, és előtör. A legtöbben, akik itt ültök, angolok vagytok, az mondhatnám, elnyugatiasodottak, nagyon materialista emberek. Ilyen világban élni... lehet, hogy ők nem annyira materialisták, mivel ha nem lennének keresők, nem jöttek volna el Hozzám. De egy új lény született. Ha megnéztek egy tojást, azt érzitek: „Ó, milyen kemény héja van!” De ha a megfelő pillanatban feltörik, a megfelelő hozzáértéssel, madár lesz belőle. Mert az egész egy élő folyamat, csak az utolsó áttörésnek kell még végbemennie. Kétségtelenül nehéznek tűnik, de Számomra nem az.
Talán azért, mert tudom, mit kell tenni. Értitek? Igen, annak tűnik... sokan beszéltek már a Kundaliniről is mindenféléket. Meg kell mondanom, néhány könyv, amit láttam, teljesen elképesztett. Ha valaki nem tudja, mit kell tenni, mindez... tegyük fel, ha valaki nem tud kocsit vezetni, és beleül egy autóba, az a mód, ahogy leírná a vezetést, szörnyű lenne. Nem mennétek egy ilyen kocsi közelébe, ugye? Ez így van. Aki nincs fölhatalmazva és nem ismeri a munkát, annak nem szabadna csinálnia. De veletek az történik, hogy a Lélekké váltok, saját tanítómesteretekké váltok, és ennek a művészetnek a mestereivé váltok – ennek a művészetnek a mestereivé. Igen, gyermekem?
Nem hallottalak jól. (Férfi hang: Ön korábban említette a hipnózist, és azt is mondta, hogy saját Magát katalizátornak tartja; nem gondolja, hogy a hipnotizőr is katalizátornak tartja önmagát?) Igen, igen, kétségtelenül. Igen, igen, ez igaz, de az a különbség, hogy a hipnotizőr a saját erőinek hatása alá kényszerít téged, és nem ad át neked semmiféle erőt, nem ad új kiterjedést a tudatosságodnak, érted? Hatalmas különbség van a kettő között. Ti a saját erőtökkel rendelkeztek. Mondjuk, például, rendben, ott van a Lélek bennetek. Én vagyok a katalizátor; használhatok egy kanalat, amivel mérget adok, vagy adhatok vele nektárt, tételezzük fel így. Ha nektárt adunk a kanállal, ez nagyszerű dolog; ha mérget adunk vele, ez szörnyűség. Ez így van.
A hipnotizőr hipnózist alkalmaz – a lényeg az, hogy hogyan hipnotizál. Áttol téged a tudatalattidba, a kollektív tudatalattidba, ahol a hatalmába kerít. Ő uralkodik fölötted. Azt mondja: „Válj kisgyermekké!”, és te kisgyermekké változol. „Igyál a cumisüvegből!” és te megteszed. Mi ez az egész? De itt a Lélekké válsz olyan értelemben, hogy kollektív tudatossággal rendelkezel. Ez nem hipnózis, mert te magad is képes vagy érezni. Vegyünk például tíz gyermeket, akik megvalósult lelkek. Vannak olyan gyerekek, akik megvalósultak, egész kicsi gyermekek is lehetnek.
Odaviszitek őket egy olyan személy közelébe, aki valamilyen problémától szenved. Bekötitek a szemüket és megkérdezitek: „Mi a problémája ennek az úriembernek?” Mindannyian ugyanazt az ujjukat fogják felmutatni, mindannyian ugyanazt és azt mondják: „Ez ég!” Mert amit ti éreztek – égés, zsibbadás vagy hűvös szellő – az egy újfajta, vibrációkon keresztül működő, velünk született tudatosság. A hipnózis esetében éppen ellenkezőleg: a hipnózis után olyan fáradtnak és gyöngének érzitek magatokat, mintha valaki lovagolt volna rajtatok. Ez pontosan az ellenkezője. Elkezdtek belülről növekedni, és jobban megérteni a dolgokat, meg tudtok gyógyítani embereket, felismeritek, melyik központban van akadály, felismeritek, hogy egy másik ember melyik központjában van akadály. Észrevettem, hogy eleinte az emberek néha összezavarodnak, hogy nem tudják, hogy „ezek az én központjaim vagy valaki máséi”. Vannak olyan módszerek, melyek segítségével különbséget tudunk tenni. Megtudhatjátok, melyik központjaitokban van akadály, és másoknak mely központjaiban. Azt is tudjátok, hogyan kell rendbe hozni őket, azt is tudjátok, hogyan kell önmegvalósulást adni másoknak, és hogyan kell megtanítani őket saját erőik használatára. Ez éppen az ellenkezője.
A katalizátor rettenetes is lehet, és a katalizátor mennyei is lehet. (Férfi hang: Képes az ember az Önmegvalósulást elérni a saját maga erőfeszítései árán?) A saját erőfeszítéseik árán? Nem hiszem, hogy ez lehetséges, mert csak egy meggyújtott lámpás tud újabb lámpásokat meggyújtani. De még egy olyan személy is, mint Buddha, Ő akkor kapta meg az önmegvalósulást, amikor teljesen kifáradt és meg kellett kapnia. Természetesen a Szentlélek tette ezt. Buddha nem tudta volna ezt önmaga megtenni, de megkapta az önmegvalósulást, mert akkor mások voltak a körülmények, amelyek között élnie kellett. Neki nem kellett Istenről beszélni, nem kellett beszélnie az egész dologról, mert az emberek nagyon el voltak foglalva azzal, hogy olyan nagy dolgokról beszéljenek, mint például Isten, a különböző istenségek, ilyenek; hatalmas zavarodottság uralkodott. És kellet azokban az időkben valaki, aki megvalósult, aki csak azt mondta: „Csak az önmegvalósulás – ne beszéljetek Istenről vagy másról, felejtsétek el!” Ez volt az oka, hogy ilyen módon megkapta az önmegvalósulást. De ti nem kaphatjátok meg az önmegvalósulást csak úgy – csak megszállottságot szerezhettek.
Önmegvalósulást nem. Egy megvalósult lélek, egy ilyen megvalósult lélek nem kér tőletek pénzt. Általában az emberek nem akarnak önmegvalósulást adni – 99 százaléka a valóban megvalósultaknak kővel dobálná a közeledőket; nem akarnak foglalkozni senkivel, mert szörnyű tapasztalataik vannak az emberekről. Ha odamegyek hozzájuk, hogy beszéljek velük, azt fogják mondani, azt mondták: „Várjon, Anyánk, tizenkét évig. Ezek tönkre fogják tenni, meg fogják ölni, ezt fogják tenni.” Nagy merészséget igényel, ha emberekkel akarunk foglalkozni, mert rendkívül önzőek és nem fogadnak el másokat. De ha úgy vesszük, valaki, aki tudja a dolgát, a segítségünkre lehet, nem? Az önmegvalósulást nem lehet, nem lehet önerőből elérni. Nem lehetséges, mert például ha van egy gyertyánk, mely nem ég, és ez a gyertya meg akar gyulladni, a lángot oda kell vinni, nem? Ez ilyen egyszerű. De emiatt nem kell megsértődni.
Én nem tudok vezetni, valakinek ide kellett hoznia Engem. Nem sértődtem meg, hogy valakinek ide kellett hoznia, látjátok? És Én csak egy dologhoz értek. Nem túl sokhoz értek. Sok mindenhez nem értek, nem tudom, hogyan kell bankügyeket intézni, nem tudom, hogyan kell csekket írni, sok dologban tehetetlen vagyok. Talán azt sem tudom, hogy kell egy konzervet kinyitni. De tudom, hogy kell a Kundalinit felébreszteni Értitek? Én tehát tudom a dolgomat, miért kellene ezért megsértődnötök? Végül is mindenben egymásra vagyunk utalva, nem? Akkor hát miért ne, ha tudom a dolgomat, mi baj származhat belőle?
És ti is fogjátok tudni. Ti is fogjátok tudni. De önerőből nem tudjátok elérni. De tulajdonképpen evvel kapcsolatban semmire sem vagytok kényszerítve. Csak azért csinálom, mert szeretem csinálni. Ez magától történik, Én egyébként sem teszek semmit, csak áramlik, nem tudom, hogyan történik, csak áramlik. Csakis a szeretet kedvéért szeretem. Nem tudjátok elhinni, hogy ilyen személy létezhet, de Én valóban ilyen vagyok. Néha úgy érezhetitek, néhány szahadzsa jógi úgy érzi, hogy túl együttérző vagyok, és hogy inkább szigorúnak kellene lennem az emberekkel, meg effélék. Odajönnek Hozzám és bölcsességeket beszélnek erről.
Tudjátok, azt hiszik, nem vagyok elég gyakorlatias, de ez a lehető leggyakorlatiasabb dolog. Igen, tudom, hogy elkövetnek hibákat, mert nem tudják, hogy sötétben járnak. Ha sötétben haladtok, neki fogtok ütközni valaminek. Így hát csak egy dolgot tehetünk: együttérzőek vagyunk velük, mert nem látnak, vakok. Nem így van? Hogyan érezhetnénk haragot vagy felháborodást? Ezenkívül szeretnélek megkérni, hogy ne azonosítsátok magatokat másokkal. A Lelketekhez kell eljutnotok, ez a legfontosabb. Ha még mindig másra gondoltok, látjátok, mint az a hölgy – lehet, hogy valaki ideküldte. Nem tudom, miért gyúlt haragra.
Nem mondtam semmi sértőt. Lehet, hogy megszállott. Nem tudom, miért haragudott meg Rám, hogy csak úgy fölállt és kisétált mondván: „Minden hazugság, amit mond!” Miért hazudnék nektek? Nem akarok tőletek semmit. De miért történik ez így? Mert nem érzékeny, ez a hölgy nem érzékeny az Istenire. Nem érti, ki isteni, ki... Nem hibáztatom őt. Nincs meg hozzá az érzékenysége Ez egy képesség az emberben. Sokféle különböző szahadzsa jógi keresett már meg. Néhányuk hihetetlen képességgel rendelkezik.
Elmélyülnek az önmegvalósulásban, tudják, miről van szó, olyanok, mint a gyémánt, megkapják az önmegvalósulást és elmélyülnek. Nagyszerű emberek. Vannak olyanok is, akik csak vesződnek. Vannak, akik megkapják az önmegvalósulást, de még mindig kétségeik vannak. Van mindenféle. Nem számít. Mindannyiukat szeretem. Igen, gyermekem? Szahadzsa jógi? (Férfi hang: Ha az önmegvalósulás előtt olyan szörnyűek voltunk, hogy mindenkinek, akivel találkoztunk, rákot okoztunk, a megvalósulás után ezeket a hatásokat meg lehet-e szüntetni, vagy mi történik?)
Igen, tudom, nagyon sok minden történt. Volt itt valaki Brightonban, emlékeztek rá – azt hiszem, most is itt van – aki részegen jött el. Ez a férfi nagyon mérges volt Rám. Azt mondta: „Hogyan tudok megszabadulni ettől a problémától? Nem tudok hinni Önnek”, meg ilyesmik. És most teljesen rendben van az illető. Gyönyörű a változás, amin keresztülment... itt van ez az illető most? (Jógi: Igen, itt vagyok.) Isten áldjon meg! Ő most nagyon szeretetreméltó.
Nemrégen eljött Hozzám. Azt mondtam: „Nézz csak oda! Milyen kedves!” Nagyon kedves ember, ugye? De akkor valami megzavarta, és alkoholista lett. Most már rendben van. Csak az együttérzés segíthet megérteni, hogy valami oka van ennek. Ez a férfi kétségtelenül egy nagyon kedves, nagyon szeretetreméltó ember. Csak akkor valami kibillentette az egyensúlyából. Nem baj. Ilyen valóban megtörténhet.
A szahadzsa jógik felismerik ezt. Néhányan persze, meg kell mondanom, kicsit eltévednek... Nem számít. Majd helyrejönnek, mindannyian helyre fognak jönni, biztos vagyok benne. Mindenki erre lett teremtve. Tulajdonképpen az Isteni nagyon szeretne nektek önmegvalósulást adni – sokkal, de sokkal jobban, mint ti magatok. Ha ezer ember lenne itt ma, még könnyebben adnék nekik önmegvalósulást. De látjátok, nagyon kevés ember akarja megtudni a valóságot. Itt van ez a guru Maharadzsi, ezrek vannak megőrülve érte, nem? Semmit nem adott a szegény embereknek. De a valóság után csak igen kevesen áhítoznak.
Mint például nemrég valaki azt kérdezte Tőlem: „Anyám, miért nem adja meg mindenkinek az önmegvalósulást?” Azt mondtam: „Hol vannak? Hol van ez a mindenki? Elfoglaltak. Hol vannak?” Itt, Brightonban, hányan vannak? Hányan vannak? Értitek? Ez a probléma. Időt vesz igénybe, hogy az emberek megszeressék a valóságot. Időbe telik. A valóság igen gyönyörű.
És még ha megvalósultak lesznek is, lemorzsolódnak. Azt mondják: „Ó, én most már rendben vagyok. Rendben vagyok”. Egy év múlva megjelennek. Ennek nem így kellene mennie. Mesterivé kell fejlesztenetek magatokban ezt a művészetet. Mindez ingyen van, teljesen ingyen. Most itt ülnek mindannyian, ők el tudják mondani. (Férfi hang: Beszélne még egy kicsit az önmegvalósulásról és arról, hogy mi szükséges az elmélyítéséhez?) Igen, igen, a következő előadásomban fogok beszélni róla.
Most a baloldalról és a jobboldalról beszélek, majd a középső csatornáról, és természetesen a Lélekről is. Teljesen biztosan, százszor, ez a dolgom. De fokozatosan kell felépítenem benneteket. Feltétlenül meg fogom tenni. Nem fogjátok elhinni, azt hiszem, már ötszáz előadást is tartottam Londonban, legalább. És még nincs vége. Minden alkalommal... a múltkori beszédemről azt mondták: „Anyánk, Ön teljesen új távlatokat nyitott meg a beszédével”. Kerry mesélte, hogy amikor először hallotta az előadásomat, rendkívül erősen megérintették a vibrációk; nem tudom, mivel hatottam rá olyan erősen. Igen, ez meglepő. Kerry Ausztráliából jött.
Az ausztrálok jól fejlődnek. Nagyon gyorsan halad a munka. Most tehát nincs több kérdés? Kezdjük az önmegvalósulást? (Férfi hang: Mit jelentenek a karmák?) A karma az, amikor valami munkát vagy bármit végeztek a jobboldalatok használatával, majd ennek a hatásai egóként felhalmozódnak bennetek, mert azt hiszitek, hogy ezt ti végzitek. Tulajdonképpen mi nem végzünk semmi lényegeset. Élettelen munkát végzünk, mint például, ahogy mondtam, széket készítünk az élettelen fából. Ez minden. A munka, amit végzünk, csak egy bennünk lévő elképzelés, hogy munkát végzünk.
Milyen munkát végeztek? Képesek vagytok átváltoztatni ezt gyümölccsé? Még illatot sem tudunk adni neki. Ez a mítosz tehát egóként működik bennünk, ahogy itt látható, erről holnap fogok beszélni, rendben? Ezért hisszük azt, hogy ezt meg azt a munkát mi végezzük, és az egó azt hiszi, hogy ha rosszul vagy jól végeztük el a munkát, aszerint kell szenvednünk. A tigris nem érez ilyesmit. Ha a tigris enni akar, ölnie kell. Megöli az áldozatot, megeszi, végzett. Nem ül le duzzogni: „Ó, Istenem, nem kellet volna ölnöm. Vegetáriánussá kellene válnom”.
A tigris semmi, de semmi karmát nem gyűjt össze magában, értitek? De mi, emberek, igen. Miért? Mert mi le vagyunk záródva. Le vagyunk záródva. Nézzétek meg itt, le vagyunk záródva. Az állatok nyitva vannak. Bármit tesznek, nem nyugtalankodnak miatta. De mi nyugtalankodunk amiatt, amit teszünk, mert azt hisszük, mi tesszük. És ahogy elmondtam, amikor ez a központ megnyílik, Ő /Jézus/ beszívja az összes karmánkat, és az úgynevezett karmák nem mások, mint bűnök – a Biblia nyelvén bűnnek is hívhatjuk.
És ezeket a bűnöket mind magába szívja ez a nagyerejű istenség, Jézus, aki felébredt bennünk. És ekkor túlléptek ezen, mert a karma az egótól származik. Amikor nincs többé egótok, hol vannak a karmáitok? Azok sincsenek többé. Akkor nem mondjátok: „Én tettem.” Azt fogjátok mondani: „Anyám, ez nem sikerül. Ez nem emelkedik föl.” Mi az az „ez”? A beszéd harmadik személyűvé válik. „Ez áramlik. A vibrációk nem áramlanak.” Nem azt mondjátok, hogy „Én, én adom az önmegvalósulást. Én emelem föl a Kundalinit.” Nem így beszélnek.
Azt mondják: „Nem emelkedik föl”. Harmadik személlyé váltok. Ez a harmadik személy a Lélek. Amikor is nem mondjátok, hogy: „Nekem kell elvégeznem”. Még akkor is, ha a saját fiatokról van szó, azt mondjátok: „Anyám, jó lenne, ha megkapná az önmegvalósulást”. Rendben. Meg fogjátok látni. Próbáljátok ki. Nem sikerült? Akkor adjak egy igazolást?
A férfi azt mondta: „Hogyan tudna igazolást adni, Anyám, hogyan tudna bárki, a Kundalini nem emelkedett föl.” Mindenki tudja, hogy akár az apátokról, akár az anyátokról, akár a nővéretekről, akárkiről is van szó – ha nem megvalósultak, tudni fogják, hogy nem azok, hát nem mindegy? Egyszerűen tudják. Az unokám, kislány, aki... itt van most, megvalósultan született, és alig volt öt éves, azt hiszem, elutaztak Ladakhba. Ott ült egy láma, leborotvált fejjel, beöltözve, meg hasonló dolgok. Mindenki érintgette a lábát, a szülők is, akik nem megvalósultak, – a lányom nem megvalósult – ő is megérintette a lábát. Az unokám ezt már nem tudta elviselni, ez már sok volt neki. Ott ült egy kicsit magasabban, odament, a kezét a háta mögé tette, ránézett a lámára és megmondta neki. Azt mondta: „Miért kéred az embereket, hogy érintsék meg a lábadat? Még csak nem is vagy egy megvalósult lélek. Azt hiszed, hogy ez a ruha és a leborotváld fejed feljogosít arra, hogy megkérd őket, hogy érintgessék a lábadat?” Kicsi gyermek, ötéves, mégis érti.
Volt egyszer egy program Indiában, ahova meghívtak Engem mint díszvendéget, ennek a Raman Mashnak a tiszteletére, ő megvalósult lélek volt; és ott ült egy úriember a Ramkrisna asramból, a vezetőik közé tartozott, hatalmas narancssárga köntöst viselt, ott ült. És az Én unokám, egy másik lányunokám, ott ült az első sorban. Nem tudta elviselni ezt az embert, onnan kiabált Nekem: „Nagymama, az az ember abban a maxiruhában, kérlek, kérd meg, hogy menjen el, forróságot áraszt mindannyiunkra”. Sok szahadzsa jógi érezte, ahogy ebből a férfiből árad a forróság, ő mégis azt hiszi, hogy rendkívül nagy spirituális személyiség. Az unokám azt mondta: „Kérd meg, hogy menjen el; aki a maxiruhát viseli.” Nem értette, hogy ez egy köpeny volt. Még a gyerekek is tudják, ki megvalósult, és ki nem, ha megvalósultan születtek. Napjainkban sok gyermek megvalósultan születik. Az ítélet ideje, ez az ítélet ideje. Természetesen később fogok erről beszélni nektek. (Férfi hang: Feltehetnék néhány kérdést Önnek?)
Rendben van, nem bánom. De mi történik, amikor túl sokat kérdezel? Néha ez mentális tevékenységgé válik, és lelassíthatja a megvalósulásod kibontakozását, azt javasolnám tehát, hogy ha nem annyira fontos, hagyjuk annyiban, mivel a kérdezés-felelés csak mentális szinten zajlik. Én valami sokkal magasabb rendű dologról beszélek. Ha ez valami logikus dolog, hogy hogyan értettél meg Engem, akkor rendben van, kérdezz csak. Ha működni fog, jól van. Ha nem fog működni, az sem baj. Itt leszek három-négy napig, ki fogjuk dolgozni. Rendben? Jobb tehát, ha pihentetitek az elméteket.
Mondjátok meg neki: „Sok kérdést föltettél már, sok mindenre gondoltál már, most itt az ideje, hogy megkapjad saját önvalódnak az áldásait”. Rendben? Ha megkéritek az elméteket, meg fog pihenni. Csodálatos dolog az elme. Ha az elme tudja, mit akartok, és ha ez a valóság, támogat és segít nektek. Ugyanez az elme el is tévedhet, néha azt mondom, olyan, mint egy szamár. Jézus használta a szamarat hasonlatként az elmére, hogy ha megengedjük, hogy eltévelyedjen, mindenfélébe belekever bennünket, de ha jól igába fogjuk, oda visz, ahova mennünk kell. Csak csöndre kell intenünk. Jobb, ha az elménk csöndben van. És ezért válaszoltam a kérdéseitekre, mert később, amikor a Kundalini fölemelkedik, akkor jobb, ha az elménk nem áll elő azzal, hogy: „Még nem kérdeztem meg ezt a dolgot”.
Ez az oka. Le kell csillapítani az elmét – kérdésekre nincs szükség – de csillapítsátok le az elméteket, a többit Én végzem. Rendben? A legjobb dolog tehát, ha megkapjátok az önmegvalósulást, különben az elme meglehetősen sok zavart okoz. Ha éppen akkor tör elő, amikor azon vagytok, hogy megéljétek az utolsó áttörést, előfordulhat, hogy leállítja. Értitek? Ha tehát van valami égető kérdésed, amely erősen nyomaszt, kérdezzél. De ha nem annyira fontos, hagyjad. Nagyon fontos? Akkor rendben van.
Megértette.